Hogyan szabadulj meg az ego uralmától

Második fejezet

HIVATALOSAN IS A VILÁG LEGBOLDOGTALANABB NEMZETE A MAGYAR!

Lehet, ezek után azt gondolod, hogy butaságokat beszélek. Hiszen, ha gondolataink ennyi félelemet generálnak bennünk, akkor igaz ennek az ellenkezője is. Természetesen igen. Pozitív gondolataink pozitív érzelmeket generálnak. Milyen sivár is lenne az élet, ha nem tudnánk örülni, lelkesedni, nevetni! De ugyanúgy pozitív érzelem a hála, a megelégedettség, az elfogadás, a megbocsájtás, a derű, az érdeklődés a remény és az együttérzés. /Csak néhányat említek közülük./Pozitív hatással van érzelmi világunkra például a szerelem is.
Ez így van rendjén. Duális világban élünk. Minden gondolatnak és az általa előhívott érzelemnek jelen van ez ellenkezője is. Az örömnek a bánat, a szeretetnek a gyűlölet, a derűnek a lehangoltság, a reménynek a reménytelenség, stb. Itt meg kell jegyeznem, hogy az ego természetesen pozitív érzéseket is generál. Csak hogy, ezek az érzelmek is a bennünk elő alacsonyabb rendű énünkben születnek. Nem valósak. Csakis valamihez viszonyítva értelmezhetők. Ez majd később teljesen érthetővé  válik miután megmutatom az eddigi életemben hogyan csaptak be engem. Az igazi szeretet csak a felsőbb Énünkben található meg. Ennek nincs ellentéte. Mert időtlen, örök és feltétlen.

Egy bizonyos érzelmi skálán éljük életünket. A pozitív gondolatoknak és érzelmeknek nagyobb rezgése van, mint a negatívaknak. Erre épít a személyiségfejlesztő szakirodalom, és azok a szakemberek, akik előadásokkal, tréningekkel filmekkel és sok más eszközzel azon fáradoznak, hogy felébresszék a bennünk lévő pozitivitást annak érdekében, hogy a céljainkat el tudjuk érni. Mindenki hallott már a tudatalatti programozásáról. Vezetett meditációkkal pozitív gondolatok folyamatos ismételgetésével át lehet írni a tudatalattink téves programját. Ugyanis a tudatalattink mindent ítélkezés nélkül befogad. Ha a megerősítés állandó,  előbb-utóbb hatással lesz személyiségünkre.

Egyik első olvasmányom, Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata. Egy CD melléklettel jelent meg, már sokadik kiadásban. Később elolvastam az összes könyvét, részt vettem előadásain is. Lenyűgöző személyiség. Magam is hallgattam hónapokon át a pozitív tudatalalatti programokat.Őszintén tisztelem munkásságát, megvilágosodott, tiszta gondolatait. De bennem olyan mélyen rögzült, erős félelmek éltek, hogy folyton "visszacsúsztam" . Erre mondják, hogy a probléma az Ön készülékében van! Sejtem, hogy nem csak az enyémben!

Erre legjobb példa az én MLM-es karrierem kezdete. Amikor láttam, hogy családunk egzisztenciális helyzete mélyen zuhanni kezdett a fejembe vettem, hogy majd én sikeres hálózatépítő leszek, rengeteg pénzt fogok keresni, és megoldom a problémát. Egy biztosítási kötvényeket forgalmazó hálózatépítésbe ugrottam fejest. Nem akarom részletezni, mennyi személyiségfejlesztő, motiváló előadáson vettem részt. Mennyi könyvet olvastam arról, hogyan lehetnék milliomos? Hogyan fejleszthetem akaraterőmet olyan magas szintre, amely segítségével a fellegekig szárnyalhatok. Konokul hittem benne, hogy sikeres leszek. Bő egy éven át, 40.000 km-t gyűrtem bele kis autómba. Mentem tárgyalni, tanulni. Családom kezdetben elnézően kezelte legújabb "bolondériámat", de, miután csak az időmet és a pénzt vitte a dolog, kezdtek dühösek lenni. Már-már ott tartottunk, hogy bolondnak néztek. Egyetlen üzletet sem tudtam kötni.  Következésképpen, egyre távolabb kerültem a millióktól, amiről ábrándoztam. Szponzorom erős kézzel tartott. Folyton elemezgetett, kritizált. Hatalmas megfelelési kényszert éreztem legbelül, és egyre jobban féltem, hogy kudarcot vallok. Így is lett. A potenciális ügyfelek azonnal látták rajtam, hogy hiteltelen vagyok. Én a mindennapi megélhetésért hajtottam. Így akartam gazdag emberekkel tárgyalni. Egy alkalommal elmondtam szponzoromnak, hogy azt hiszem, valami nagyon nincs rendjén. Én, talán nem vagyok jó erre a munkára. "Így is van. - mondta. Nincsenek eredményeid. Ha neked nincsenek, akkor én nem ölöm beléd az energiámat. Cégünk filozófiája az, hogy hullákat nem lélegeztetünk." Egy fillér haszon nélkül, megalázottan jöttem el.

Ez a történet csak egyik az én MLM-es próbálkozásaim közül. Nem untatok senkit azzal, hogy mindet elmeséljem. A lényeg, hogy semmit sem tanulva az elsőből, tettem még néhány próbálkozást. Soha nem lettem sem gazdag, sem sikeres. Később, egy másik fejezetben visszatérek még ehhez a témához. Az egész történet a személyiség fejlesztés és a pozitív gondolkodás kapcsán jutott eszembe. De, térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk.

Meggyőződésem, hogy valami miatt, sokkal nehezebb az élet napos oldalán lenni, mint az árnyékban.

Nehezebb örülni, mint félni. Kevesebb az őszintén elégedett és békés ember, mint az elégedetlen. Az olyan nemes érzelmeket pedig, mint a hála, megbocsájtás, empátia pedig még kevesebben gyakorolják. Miért? Összefüggésben van ez a pénzzel, vagy a hírnévvel? Megnyugtatlak, hogy nem. Abból, hogy valaki gazdag, vagy híres, nem következik egyértelműen, hogy lelki fájdalmak és félelmek nélkül él. Különben miből élne a bulvár sajtó? Nem, a kutya nem itt van elásva!

Az előző fejezetben elmeséltem hogyan alakul ki,  majd hogyan nő egyre hatalmasabbra az egod. Elhiteti magáról, hogy ő vagy te. Olyan ügyesen manipulál, hogy észre sem veszed. Azonosítja magát munkáddal, tudásoddal és iskolázottságoddal, társadalmi rangoddal hitrendszereddel, különleges képességeiddel, sikereiddel, kapcsolataiddal. Természetesen ez is a részed. De van egy örök valóságod, amit az egod folyamatosan elrejt előled.  Rémisztő ezt hallani? Igen! Elhiszem, hisz én is sokáig tiltakoztam ellene. Nem szeretnék dramatizálni semmit. Szeretném ha megértenéd, hogy mindezek jelentéktelen semmiségnek fognak tűnni majd akkor, ha halálod közeleg. Semmit sem vihetsz oda, csak színtiszta önmagadat.

Ha lemegyek a boltba, vagy a piacra, ismerősökkel találkozom. Soha nem fordult még elő, hogy valami jó, felemelő dolog került volna szóba. Csak a panaszkodás. Ez az ego kedvenc "játéka". Amíg, te azt hiszed, hogy megkönnyebbülsz attól, hogy kiöntöd a lelked kínját valaki másnak, nem teszel mást, felidézed, energiát adsz félelmeidnek, és megerősíted azt, ami eddig is fájt. Észre sem veszed, hogy partneredet is megfertőzöd, őt is beborítod rossz érzéseiddel. Energia vámpír vagy. A tudattalan ember folyamatosan panaszkodik. Nem kell ebben részt venned. Minthogy biztos vagyok abban, hogy olvasóim közül már nagyon sokan kiszálltak ebből a játékból. Mert védeni akarják magukat.

Az amerikai Hiffington Post májusban közölte le az OECD 36 országra kiterjedő felmérésének eredményét. Arra voltak kíváncsiak, hol élnek a világ legboldogtalanabb emberei? Magyarország az előkelő első helyen áll. Egy 10-es skálán, ahol 4 körül mozognak a megkérdezettek értékei. Száz megkérdezett közül 69 úgy érzi, hogy egy átlagos napon több pozitív élmény éri, mint negatív. 31-en az ellenkezőjét mondják. Az összehasonlítás kedvéért, a vizsgált harminchat ország átlaga 80%! Hatalmas fájdalomtest uralja ezt a népet! Fájdalomtesten azt a kollektív tudatot vagy inkább tudattalanságot értem, ami hosszú évszázadok óta felgyülemlik, majd tovább nő. Nem mennék bele ennek történelmi és gazdasági hátterébe. Megteszik ezt helyettem azok a kutatók, akik sokkal mélyebben átlátják. Én, csak azt tudom, hogy oly erővel nyomja a fájdalom ezt a népet, olyan sötét és borús az égbolt lelki szemeink előtt, hogy nem vagyunk képesek meglátni, a világ egyik kincses ládikójában élünk.

A fájdalomtest Tolle tanítása szerint nem csak egy nemzeten képes eluralkodni. Minden ember hordoz magában egyfajta, az ego kreálta fájdalomtestet. A nőké nagyobb, mint a férfiaké. /erre később még visszatérek/. Élheted az életed úgy, hogy nem is tudsz arról, hogy egy szunnyadó fájdalomtestet hordozol magadban. Elég egy oda nem illő mondat, egy ártatlannak tűnő történés és hatalmas energiával tör elő. Irreális reakciókat hoz ki belőled.Boldogtalannak érzed magad. Tulajdonképpen nem tudod megfogalmazni, mi az oka. Csak azt érzed, hogy az elégedetlenség és a kétség pólusai között mozogsz. Feszültséget, idegességet hordozol magadban. Vannak aktív fájdalomtesttel élő emberek is. Számukra életük csupa veszélyforrás. Abban a téveszmében élnek, hogy valaki, vagy valakik veszélyeztetik létüket. Ez arra sarkalja őket, hogy bizonyos embereket, csoportokat, vagy szubkultúrákat felcímkézzen - felelősnek tartson. Ugye nem is kell mondanom, társadalmi szinten mindez hová vezet?

MINDEN EZER MÉRFÖLD MEGTÉTELE EGYETLEN LÉPÉSSEL KEZDŐDIK!
Tudatosodásod kezdete a te döntésed!

Már említettem, de talán nem hangsúlyoztam eléggé:  az ego vagy a múltban, vagy a jövőben él. Egyetlen hely van, ahol nem képes létezni - A JELENBEN!

Ugye kipróbáltad, hány másodpercig tudsz a jelenben lenni, anélkül, hogy egyetlen gondolat átsuhanna a fejedben? Gondolom, meglepődtél, hogy nem is olyan könnyű. Pedig, csak a jelen pillanat az, ahol megszakadhat a fejedben állandóan zubogó gondolatfolyam. A jelen pillanat az, amikor szinte megállítod az időt, és mélyen átéled a MOST  élményét. Ha csak  másodpercekre is, de megérezheted azt a nyugalmat, és békét, amit eddig nem tapasztaltál.

Változásod - tudatosodásod - kulcsa, egy döntés. A te döntésed. Ha rálépsz erre az ösvényre, az első, amit meg kell tanulnod, hogyan maradhass minél hosszabban a Most-ban. Emberi Léted valódi, magasabb szintű szférájában.

1. Helyezkedj el hát a jelen pillanatban! 

A cél, hogy minél tovább, minél többször meg tudd tenni. Csak olyan gyakorlati tanácsokat adok, amelyekkel magam is meg tudtam tanulni. Nem egyik napról a másikra, de meg fogod látni, hogy amint sikerül kiszakítanod magad az időből, /a múltből és a jövőből/, egyre gyakrabban vágysz a jelenbe.

- A leghatásosabb, és mindenhol alkalmazható: saját légzésed tudatos figyelése. Kezdetben legjobb, ha ébredés után az ágyban maradva, becsukott szemmel gyakorlod. Ebben a szituációban nem terelheti el semmi a figyelmedet. Lassú, mély levegőt véve figyeld, hogyan áramlik a tüdődbe, hogyan emelkedik meg mellkasod, majd lassan, távozik. Ha mélyen erre a folyamatra koncentrálsz, képtelen vagy más gondolatot beengedni. Addig csináld, amíg benne tudsz maradni ebben a helyzetben. Egy másik gyakorlattal "tapogasd" végig tested. A fejed búbjától, a lábujjadig. Érezd, hogy élet lüktet benned! Amint fentről lefelé haladsz, igyekezz minden izmodat, ízületedet ellazítani. Meg fogsz lepődni, mennyi feszültség van testedben! Ezzel a gyakorlattal életenergia fog áramlani beléd. Ami a tiszta Létedből fakad. Hiszen, most éppen ott vagy. Később, gyakorold mindezt nyitott szemmel is. Nézz szét a szobádban! Figyeld meg a tárgyakat! Ne gondolkozz róluk, ne minősítd őket. A gondolatok nélküli tudatos szemlélődés során olyan részleteket fogsz meglátni, amelyek eddig fel sem tűntek. Mintha nagyítóval néznél mindent. Egy újabb lépcsőfok, amikor mindezt meg tudod tenni bárhol, akár egy zsúfolt villamoson is. Maradj a szemlélő, légy benne mélyen a jelenben!

Mindennapi rutinos mozdultaidat figyeld tudatossággal! Ahogy mosod a fogad, vagy a kezed. Ahogy lépkedsz az utcán. Képzeld el, mintha lassított filmet néznél! Minden apró mozdulatot figyelj meg! Közben ne gondolkodj. A tudatos megfigyelés a jelenben, a gondolatok kizárására irányul.A gondolatáramlás megállításának másik legeredményesebb módszere, a meditácó. Ezt a fogalmat sokan, sokféleképpen értelmezik.Tulajdonképpen saját légzésed tudatos figyelése is meditáció. Az ima is meditció. De,  ha számodra kezdetben könnyebb, hogy átadod magad egy vezetett meditációnak, tedd azt. Az első gyadorlatot akkor se hagyd el!

Vezetett meditáción azt értem, amikor zene és hang kíséretével egy olyan képzeletbeli helyre teszed át magad, ahol kiléphetsz a hétköznapi valóságból. Én is így kezdtem meditálni. Az You Tube-on számtalan szebbnél szebb zenével aláfestett meditációt találsz. Javaslom, hogy kezdetben 20-25 percnél hosszabbat ne próbálj! Tapasztalni fogod, hogy még ez idő alatt is megkísérel betolakodni egod kéretlen gondolataival.
A meditáció lényege a teljes átadás, a gondolat nélküliség. Fontos, hogy ez idő alatt senki se zavarjon. Kapcsold ki a telefont, kapucsengőt. Kis időbe bele fog telni, amíg megtaládod azt a pózt, ami számodra kényelmes, energiádnak szabad áramlást enged. Ha szereted a szertartásokat, különösen bensőségessé teheted, ha előtte meggyújtasz egy gyertyát. Ez a benned élő fény jelképe. Érezni fogod, hogy az a néhány perc, amit belső békében töltesz, felér több órányi pihenéssel. Feltölt.

Ha környezeted szkeptikus, ne avasd be őket szertartásodba! Nagyon könnyen visszahúzhatnak megjegyzéseikkel. Mert, aki még nem próbálta, nem tud róla semmit. Ne adj alkalmat, hogy mások mondják meg neked, mi a jó!Később, keress saját zenét, elhagyhatod a "vezetést". Képzeletedben rendezz be egy olyan helyet, ami lelkednek a legkedvesebb. Ott legyen minden olyan, ahogy te elképzeled. Látogass el ide, és figyeld a természetet, hallgasd a hullámok zaját, érezd a forró homokot a talpad alatt... mert itt bármit megtehetsz. Igaz, hogy ezek is gondolatok. De semmi közük egyetlen valós élethelyzetedhez sem. Egód itt nem élhet, számára ez érdektelen közeg.

- Most olyan tevékenységekre biztatlak, amelyek egyáltalán nem idegenek számodra. De tudatosan cselekedni teljesen más, mint automatikus üzemmódban. Próbálj minden nap sétálni a természetben. Nem kell ehhez kirándulni! Napi rutin útvonalad  legalább egy részét tedd meg gyalog. Kerülj parkok, fák, virágok felé. Állj meg néhány percre, és figyeld meg mennyire szépek, mennyire tökéletesek. Teljes összhangban élnek velünk. Világunk részei. Több csodát láthatsz egy öreg fa láttán, mint amennyit egy plaza adna neked! Soha se gondolkodj, ne mondd, hogy szép, vagy öreg... ne címkézd fel a látványt! Merülj el a benne! Ülj le egy padra. Figyeld a járókelőket. Nézz fel az égre, csodáld meg a felhőket!Egyszerre elkezdesz majd olyan hangokat hallani, amelyek mellett eddig elmentél. Látsz olyan dolgokat, amelyeket eddig észre sem vettél. Ott vagy a jelen pillanatban, ahol látszólag nem történik semmi. De, csak látszólag! Mert mindig történik valami. Az a kérdés, hogy a fejedben levő zajnak adsz energiát, vagy egy szál virágnak, vagy madárfüttynek!

- Hallgass több zenét! Ne háttérzajként, hanem tudatosan. Csukd be szemed, és add át magad az élménynek! A zene hagjainak rezgésszáma megemeli saját rezgésedet is. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan komoly vagy könnyűzenei művek, amelyek régebben elvarázsoltak. Keresd meg újra őket, és hallgasd teljes átéléssel. Fiatal korom egyik legkedvesebb dallama Beethoven Holdfény szonátája. Számtalanszor meghallgattam. Később, ahogy egom elhatalmasodott rajtam, egyszerűen elfelejtkeztem a zene hallgatásról. Újbóli, tudatos felfedezése elmondhatatlan élményt jelentett! A dallam,  mintha egész testemet átjárta volna.

- Engedd be életedbe a művészeteket! Egy jó könyv, egy értékes film, /lehetőleg nem a kereskedelmiTV-k által sugározott reklámokkal teli film/, egy kiállítás, bármi a szívedhez közel áll hihetetlen feltöltődést jelent.  Egod ezalatt kikpacsolt állapotban van. A művészetekkel nem tud mit kezdeni, mert az igazi műalkotás ego mentes állapotban született. Azért, hogy ugyanezt a lelki vonzást éld át te is.

- Ha van hobbid, foglalkozz vele. Ha nincs, kezdj el valamit kreatívkodni! Még egy jó vacsorát elkészíteni is lehet tudatosan, úgy, hogy kizárod gondolataidat.

- Ha valaha megtapasztaltad, milyen megnyugtató érzés egy macska dorombolása, vagy egy kutya simogatása, azonnal érted, hogy házi kedvenceinkkel való foglalkozás mennyire felemelő! Figyeld őket, légy velük testközelben. Kedvenceid feltétlen szeretet sugároznak feléd. Ezt, az emberektől nem kapod meg.

Ha most azt hiszed, hogy erre neked nincs időd, hiszen most is állandó rohanásban vagy, azt kell  mondanom, hogy kifogást keresel. Megint csak saját tapasztalatomat tudom felhozni ellenérvként. Mély tudattalanságom állapotában olyan "komoly" tevékenységekkel ütöttem el az időt, amin ma már csak mosolyogni tudok. Ébredés után azonnal bekapcsoltan a TV-t, mert ugye kell  tudni, mi történt a világban, míg én aludtam. Mindig az előző esti híreket hallottam, de nem számított, csak szóljon valami. Minden este 7-kor behelyezkedtem a fotelba, és újra bekapcsoltam. Azzal altattam el lelkiismeretemet, hogy egy művelt embernek kötelessége híreket hallgatni. Igaz, mint tudod, a fontos hírek nem jutnak át a televízión, de mindegy, ha már ott voltam, beleragadtam az utána következő sorozatokba is. Minden nap volt valami, amiért ott kellett ülnöm. Egy idő múlva azt vettem észre, hogy gondolataim egészen máshol járnak, de úgy teszek, mintha tudnám, mit nézek. Mekkora hülyeség!Egy átlag ember naponta átlag 5 órát tölt a TV előtt. Többnyire haszontalanul.Csak rajtad múlik, hogy szervezed át életed, hogy reggel is, este is legyen legalább fél órád magadra.

Ha mindezekkel a "gyakorlatokkal" már jól haladsz, érezni fogod azt a mérhetetlen békét, ami ha csak rövid időre is, de a  tiéd. Ez a te igazi Léted, valód, természeted!

2.  Légy csendes megfigyelő!

Miután képes vagy megfigyelni külső szemlélőként környezeted, képessé válhatsz arra is, hogy megfigyeld mi zajlik benned. Nem győzöm elégszer elmondani, hogy egod folyton visszakényszerít téged a múltadba, vagy a jövődbe. A tegnap már múlt. Ami az előző percben történt, már múlt.
Mondok egy példát: Szeretnél venni magadnak egy kényelmes nadrágot. Úgy indulsz el, hogy van róla elképzelésed. De, már a sokadikat próbálod fel, és nem jó egyik sem. A próbafülkében megállapítod, hogy megint híztál. Tavaly még egy számmal kisebbet kellett venned. Elkeseredetten feladod, és haza jössz.
Mi zajlik most benned? Önutálat, frusztráltság, ítélkezés magad felett, harag, bűntudat magaddal szemben...stb. Ha hagyod, hogy ez a történet folytatódjon az agyadban, eljutsz odáig, hogy egy kövér disznónak érzed magad, és utálkozva vagy egyáltalán nem nézel egy ideig tükörbe. Egód fel fogja idézni azt a sok fájdalmat, amit a valaha a testeddel kapcsolatban éreztél. Elhiteti veled, hogy a tested te vagy! Leértékeled, értéktelennek érzed magad. Ehhez már csak az kell, hogy az esti TV műsorban megjelenjen kedvenc celeb műsorvezetőd, aki rendkívül sokat fogyott. Irigykedni fogsz, és még szerencsétlenebbnek érzed magad. Ott vagy az önsajnálatban! Nem is folytatom tovább. Látod, ez csak egy ártatlan hétköznapi történet, és mennyi fájdalom!

Ha a fájdalom legkisebb csíráját is érzed, azonnal légy résen! Mindig kérdezd meg magadtól: Mit érzek most? Amikor tudatosságod fénye rávilágít egy romboló gondolatra, az, azonnal elveszíti erejét. Ha felismerted volna a próbafülkében, hogy megint  elégedetlen vagy testeddel, akivel teljes mértékben azonosítod  magad, ezzel meg is akadályozhattad volna a további gondolatfolyamot. Az ego utálja, ha felismerik. Ereje, pontosan a rejtőzködésében van. Ami rejtőzködik, ami sötétben van, mindig félelmetes. De gondolj arra, hogy ha csak egy apró mécsest gyújtasz, annak áttetsző fénye mindent láthatóvá tesz. Rájössz, hogy nem is kellett volna félned. Ily módon működik saját tudatra ébredésed fénye is. Ami látható, az nem félelmetes. A fény mindig legyőzi a sötétséget. Visszafelé nem igaz.

Légy tehát mindig, csendes megfigyelő! Légy résen!Minél tudatosabban gyakorlod ezt, annál gyorsabban eljutsz arra a pontra, amikor már nem tud bántani téged belső hangod. Mert tudatosodott benned, hogy a hang a fejedben nem te vagy! Az egod nem te vagy! Elérkezik a nap, amikor csak mosolyogsz egy elcsípett egos próbálkozáson. Tudni fogod, hogy a hang ott van a fejedben, de a hang nem te vagy. Ezzel el is veszed tőle az erőt. Egyszerűen nem adsz neki energiát. Megsemmisül.

3. Fogadd el a jelen pillanatot!

A jelen pillanat lehet örömteli, de lehet szörnyű, sőt kibírhatatlan!Természetesen az öröm pillanatainak nem állunk ellent. De ami számunkra kellemetlen, vagy fájdalmas, ösztönösen a tiltakozás, az ellenállás első reakciónk. Mindez tudatalatt zajlik. Pedig, ha átgondoljuk, egyszerűen nem tehetünk mást, mint elfogadni azt, ami van. Ha ellenállunk, nem akarjuk érezni a fájdalmat, attól még érezni fogjuk, sőt növeljük.  Van ugyan  tudatunknak egy védekező mechanizmusa, amivel a nagyon fájó emlékeket idővel a feledésbe temeti. De, ez csak látszólagos védelem. Igazából a tudatalattiba szorított  fájdalmak nem semmisülnek meg. A már említett fájdalomtestben meglapulnak. Sőt, testi vagy lelki tünetekben rombolnak tovább. A gyerekkorban elszenvedett fájdalmak megváltoztatják a személyiséget. Áldozattá, vagy bűnössé teszik a fájdalom hordozóját.  Mit tehetünk tehát?

Bármi is történjen velünk, helyezkedjünk erre az álláspontra:

MINDENNEK ÚGY KELL LENNIE, AHOGY VAN!

Azt hiszem, a tudatosodás folyamatának ez a legnagyobb próbatétele. Nekem legalábbis ez volt. Hosszú évekig képtelen voltam szembenézni és elfogadni azt, ami van. A fejemben folyton zajlott tovább a gondolat. A "de...", és a "mi lett volna ha..." kezdetű mondatok. Ma már tudom, hogy ezeknek semmi értelme. Nem tudjuk megváltoztatni azt, ami megtörtént. Minden újabb ellenállás, ami a megtörtént dolgok el nem fogadására irányul, újabb és újabb fájdalmakat szül. Folyamatosan kínozzuk magunkat a múlttal. A belső ellenállás megszüntetése azt jelenti,hogy megadod magad a jelen pillanatnak. Nem kell, hogy örülj neki! De ne ellenkezz. Próbáld elfogadni, azután cselekedj, ha nem tudsz, ne tégy semmit.

Ma kaptam egy csekket, amire nem számítottam. Jelen helyzetünkben már majdnem elkezdtem aggódni, hogy mi lesz, ha nem tudom időben befizetni? Kikapcsolják az internetet...De, elcsíptem a gondolatot, és nem hagytam tovább burjánzani. Ez van. Jelenleg nincs pénzem befizetni. Elfogadom. Nem agyalok a következményeken. Nem tudok pénzt teremteni. Nem örülök neki, de megadom magam a helyzetnek.
Érdekes módon, mióta el tudom fogadni az adott pillanatot, és nem adok energiát a jövőbe vetített félelmeimnek, valahogy mindig elintéződnek a dolgok. És, sohasem úgy, ahogy én félelmeimben gondolnám.
Nagyon nehéz volt megtanulnom, és alkalmaznom. Sajnos, egészen kis  fájdalmakat is nehéz elfogadni. Azt mondanám, hogy tudattalan ember a legbanálisabb, legkisebb fájdalmat sem képes " megemészteni". Ezekből az apróságokból, belső ellenállásokból születnek a véget nem érő családi konfliktusok, a gyűlölet melegágyait mi teremtjük meg magunk körül, szabad utat engedve egónknak, aki végre kiélheti saját romboló természetét. Életenergiát veszítünk ezzel, elgyengülünk.

Ugyanígy meg  kell tanulnod, hogy soha ne ragaszkodj  görcsösen semmihez. A tárgyakhoz, vagy emberekhez való ragaszkodás rengeteg fájdalom okozója. El kell tudni fogadni, ha valami veszteség ér. Nincs más alternatíva. Egy nehéz, vagy bonyolult élethelyzet, nem az életed! Élethelyzeted most van!
Életed örök!Ha el tudod fogadni jelen élethelyzetedet, azzal látszólag megadod magad. De csak látszólag! Ha nem adsz teret a félelemnek, igent mondasz a jelen pillanatra - bármi is legyen az -, azonnal bekapcsolnak kreatív energiáid. Ha önsajnálatba merülsz, nincs kreativitás, csak sóvárgás!Számomra mérhetetlenül sokat jelentett, amikor el tudtam jutni arra a pontra, hogy hálát érezzek akkor is, amikor már semmink sem volt. Be kell vallanom, hogy korábban eszembe sem jutott hálásnak lenni, pedig jóval több dolgot birtokoltam!
Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy tegye meg.

Minden este lefekvés előtt hálát mondok magamban. Miért is? Azért, hogy élek, hogy a gyerekeim élnek, egészségesek, és bátran járják a saját útjukat.  Hogy szüleim, és testvérem szerető gonddal figyelnek rám.  Hogy van fedél a fejünk felett, és minden nap étel kerül az asztalunkra. Hogy a mögöttem álló napot sikerrel legyőztem. De, hálás vagyok azért is, ha süt a nap, ha esik az eső. Hogy a csapból  víz folyik, és tudunk melegedni ha fázunk, világítani ha sötét van. Még azért is hálás vagyok, hogy minden reggel megfőzhetem a kotyogós kávéfőzőben a friss kávét. Annyi minden van az életben, amit természetesnek vélünk mi civilizáltnak mondott emberek! Gondolkozz el  ezen!

4. "Homokból aranyat..."

Ha eldöntötted, hogy a tudatosodás útjára lépsz, gyakoroltad a fentieket, már nagyon közel állsz ahhoz, hogy kezelni tudd a benned élő félelmeket, fájdalmakat.

Három dolgot tudsz tenni:
- elfogadod, egyszersmind szembenézel vele.
- mélyen belemész a fájdalomba
- vagy egyszerűen elengeded.

Az elfogadás erejéről már beszéltem. Megadni magunkat annak, ami van. Ezt akkor tudod megtenni, ha külső figyelőként észreveszed, hogy a fájdalom legkisebb jelei is megjelennek elmédben. A megadás nem gyávaság. Az egyetlen ésszerű dolog, amit tehetsz. Ha megadod magad egy fájdalmas helyzetnek, rá fogsz jönni, hogy azonnal veszít erejéből, majd megsemmisül. Nem engeded meg, hogy egy véget nem érő dráma kezdetét vegye. Meg fogod érezni, hogy a megadással elméd felszabadul, energiát kap. Ilyenkor nagyobb esélyed van arra, hogy kreatív megoldásokat fedezz fel.

Mit is jelent mélyen belemenni a fájdalomba? Hiszen pontosan ezt nem akarja elménk! Kikerülni, elfojtani szeretné. Vannak olyan helyzetek, amikor az tűnik legésszerűbbnek, ha fogod magad, és amilyen erősen csak tudod, átéled a fájdalmas szituációt. Például, valaki lebecsmérlő megjegyzést tesz rád. Elrágódhatsz rajta napokig, hetekig, hizlalva a már meglévő fájdalom testedet. De megszünteted ezzel a fájdalmat? Természetesen nem. Próbálj "belemenni", tudd, hogy ez most nagyon fáj neked. Éld át a fájdalmat olyan intenzitással, ahogy csak tudod. Érezni fogod tested jelzését. Szorít a mellkasod, vagy a gyomrod, gombóc lesz a torkodban. Ez azt jelenti, hogy tudatosult benned, hogy valami nagyon fáj. Egy idő múlva érezni fogod, hogy megkönnyebbülsz. Mivel nem adtad át magad egy általad ellenőrizetlen folyamatnak, veszít a jelentőségéből. 

Vannak nagyon makacs, intenzív fájdalmak. Például egy szeretett személy elvesztése. Ilyenkor természetesen nem történhet meg azonnal az említett megkönnyebbülés. De, ha a gyász időszakában megengeded magadnak a fájdalmat, könnyebben jutsz az elfogadás állapotába.

A boldogtalanság állapotát, bármilyen hosszú időn át emészti testedet, lelkedet, egyszerűen el lehet engedni.
De, ha ilyen egyszerű, miért nem tesszük meg? Egyrészt azért, mert egonk minden törekvése, hogy elhitesse velünk: A boldogtalanságod te vagy. Alattomos élősködőként minden erővel azon van, hogy fenntartsa ezt az állapotot. Aki nincs tisztában azzal hogy egoja mélyen fogva tartja, manipulálja, képtelen felismerni. Másrészt azért, mert azt hisszük, hogy a boldogtalanság a saját részünk, érdekes módon még ragaszkodunk is hozzá! Hihetetlennek tűnik, de így van. Nekem is nagyon sokáig tartott, hogy belássam: örömmel dagonyázok  a boldogtalanság mocsarában. Sőt , mélyen megsértődtem, ha valaki próbálta tudtomra adni, hogy ezt teszem.
Mindez évtizedekig tartott. Lassú tudatosodásom azonban egy szép napon elvezetett oda, hogy már nem akarok boldogtalanságot érezni. Elengedtem mindent, ami a múltammal kapcsolatos fájdalom.
Eldöntöttem, hogy megküzdök depressziómmal is. Ez, egy kicsit bonyolultabb dolog. Mivel a modern "gyógyításnak" köszönhetően évtizedekig antidepresszánsokat szedtem, egyfajta gyógyszerfüggés alakult ki nálam. /Erről majd később még beszélek./

Lelkedet kínzó fájdalmaidtól való megszabadulás elvezet téged oda hogy tudd, Léted örök. Oda nem férkőzhet be semmi negativitás. Innen már csak egy lépés, hogy megbocsáss végre magadnak, és másoknak, akikre eddig nehezteléssel gondoltál. A megbocsájtásnak kezdetben ellent fog állni a bűntudat és a szégyen - amelyek szintén csak egod munkálkodásai. De te, ebben a fázisban már tudod, hogy a múltad nem te vagy.
Ha szükséges, megpróbálod jóvá tenni azt, amit zűrös, egos állapotodban mások ellen elkövettél. De hidd el, hogy az őszinte bocsánat kérés, és a megbocsájtás hatalmas felszabadító erővel rendelkezik. Ezen az úton én is végig mentem. Még nem is értem a végére. Azt mondtam el neked, amit saját életemben tapasztaltam.

Mint mondtam, nem vagyok spirituális tanító. Mesteremnek Eckhart Tolle-t tekintem. Az ő szavaival, a fájdalomtól való megszabadulás egyfajta lelki alkímia. Az a folyamat, amikor a homokból arany transzmutálódik. 2013. augusztus 20.



OLVASS TOVÁBB

Harmadik Fejezet - Áldozatok áldozatai